Esti mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő, amelynek mélyén éldegélt egy ravasz róka, akit Robinak hívtak. Robi, mint a rókák legtöbbje, mindig készen állt a trükkökre és fortélyokra, de sosem volt gonosz. Egy napon azonban megérkezett az erdőbe egy idegen. Egy óriási, fekete holló volt, akit Ráfisnak hívtak. Ráfis hírhedt volt gonoszságáról, és ahol csak járt, ott mindig bajt okozott.

Ráfis meglátta Robinak a barlangját, és rögtön megfogalmazódott benne a terv, hogy ellopja a róka élelmiszerkészletét. Azonban tudta, hogy Robi ravasz, és nem lesz könnyű dolga. Így hát a holló úgy döntött, hogy a rókát saját játékába keveri.

"Robi!" kiáltotta Ráfis, "Segítség kell! Elvesztettem a szárnyamat, és nem tudok hazarepülni. Kérlek, segíts nekem!"

Robi, aki mindig készen állt segíteni, nem gondolkodott sokat. "Természetesen, Ráfis, segítek neked" - mondta, és követte a hollót a barlangjába. Ráfis azonban hamis volt, és amint a róka hátat fordított, megragadta az összes élelmiszert, és elrepült vele.

Mikor Robi visszatért, szomorúan látta, hogy minden élelmiszere eltűnt. De nem keseredett el, mert tudta, hogy a ravaszsága segíteni fog neki.

Aznap este Robi megtervezett egy tervet. Tudta, hogy Ráfis visszatér majd az élelmiszerért, és ezt a tudást használta ki. Elrejtett egy nagy kosarat a barlang bejárata mögé, és megvárta, hogy a holló visszatérjen.

Ahogy várt, úgy történt. Ráfis visszatért, hogy még több élelmiszert lopjon. De amikor belépett a barlangba, Robi hirtelen felugrott, és ráeresztette a kosarat. Ráfis meglepetten csapongott, de nem tudott kiszabadulni.

"Ráfis," mondta Robi, "a ravaszság nem arról szól, hogy kihasználjuk másokat. Segítenünk kell egymásnak, nem pedig ártanunk. Mától kezdve remélem, megtanulod ezt az órát."

Ráfis megszégyenülten bólintott, Robi pedig kiengedte a kosárból. Aznap óta Ráfis megtanulta, hogy a ravaszsága nem azzal jár, hogy másoknak ártson, hanem hogy segítsen nekik. Robi pedig továbbra is az erdő segítője maradt, aki soha nem használta ravaszságát gonosz módon.

Az évek során a holló és a róka barátok lettek, és mindketten tanultak egymástól. Ráfis megtanulta, hogy nem éri meg másokat bántani, míg Robi még ravaszabb lett, mindig készen állva arra, hogy segítsen a bajban lévő állatokon.

A történetük a mai napig kering az erdőben, és mindenki, aki hallja, megtanulja a leckét: a ravaszságnak soha nem szabad párosulnia a gonoszsággal. Mert ahogy Robi és Ráfis megtanulták, csak akkor lehetünk igazán erősek és boldogok, ha segítünk egymásnak, ahelyett, hogy ártanánk. És így éltek, míg meg nem haltak, boldogan és becsülettel.